A fűnyírók benzinmotorból származó energiát használnak a vágótárcsa nagy sebességű meghajtására az átviteli rendszeren keresztül; ez a tárcsára szerelt speciális polimer zsinór (trimmeró zsinór) forogását okozza, ami a gyomok levágásához szükséges vágóerőt hozza létre.
Egyes fűnyírók (például szársértő) szár-megmunkáló képességgel rendelkeznek; kondicionáló hengereket (pl. halszálkás mintázatú gumihengereket) használnak a termésszár összezúzására és viaszos külső rétegeik lebontására, ezáltal felgyorsítva a nedvesség elpárolgását a szárakról és a levelekről, megkönnyítve a későbbi kiszáradást és a tápanyagfelvételt.
Az autonóm kaszarobotok rendszerei elsősorban egy mikrokontroller alapú vezérlőrendszerből, egy érzékelőcsomagból (elektronikus kerítések, fotoelektromos kapcsolók, ütközésérzékelők, esőérzékelők és dőléskapcsolók) és egy motoros hajtásrendszerből állnak.
A fűnyírási útvonal tervezése az autonóm fűnyírórobotok alapvető algoritmusa; A közös stratégiák közé tartoznak a lineáris mozgás és a határkövető módok a hatékony, átfogó területlefedettség elérése érdekében – mint például a strukturált gyepfedés vagy az S-alakú pályák.
A modern intelligens fűnyírórobotok olyan technológiákat alkalmaznak, mint az RTK centiméter szintű műholdas helymeghatározás, a vizuális navigáció, a LiDAR és a több érzékelős fúzió, amelyek lehetővé teszik a határok nélküli telepítést, a precíz helymeghatározást és a dinamikus akadályelkerülést.
A fűnyírók (mulcherek) kalapácsszerű vágópengékkel felszerelt szerelt szerkezetet használnak; a fő egység eltolt és forgó keretekkel rendelkezik, amelyek lehetővé teszik az oldalirányú eltolást és elforgatást, így alkalmasak gyomlálási műveletekre összetett terepen, például árokfenéken és lejtőkön.
